A szegedi per

Az aszályos idők és a város rossz gazdasági helyzete következtében politikai villongások dúlták fel a város békéjét.
Az 1728-ban városi tisztségek betöltésével kapcsolatos választások idején zavargások törtek ki. A súlyos aszály és a papok hangos, szószékről való kihirdetése, hogy minden baj a nép bűnéből fakad, gyakran emlegették az ördögöt és a vele cimboráló embereket.
És mikor az eső helyett vihar és jégeső zúdult végig a vidéken, egyre többen mondogatták, hogy ez nem Istentől eredt. Hogy a gonosz cimborái meggyalázták a szent ostyát, miáltal az Úr haragja is a városra zúdult.
A szikra egy bizonyos bábaasszony, Kökényné ellen pattant ki, akit a pap háromszor kergetett el a gyóntatószékből, mégis áldozott. Ez a bizonyos Kökényné boszorkány és erősen veszekedős asszony hírében állott. A híresztelések nyomán a hatóság végül letartóztatta a nőt. A kihallgatott 32 tanú rengeteg vádat hozott fel ellene, és e sok vád közben akarva, akaratlan mások nevei is elhangzottak. Így hamarosan más személyeket is letartóztattak. A bíróság elrendelte a vízpróbát, a foglyokat kivitték az Alsó -Tisza partjára és összekötött kézzel és lábbal vízbe dobták őket.
Az eredmény: - három idős asszony a vízbe fúlt, a többi részben a felszínen maradt. Habár a vízpróba közben megfúlt asszonyokat a vád alól fel kellett volna menteni, mégis boszorkányoknak hirdették ki őket, és testüket elégették.
A többi szerencsétlent, akik véletlenül túlélték a próbát, vallatásnak vetették alá és már kínzásokat is alkalmaztak.
A kínzások hatására Kökényné vallott, több szerencsétlen személyt megnevezett, köztük koldusokat is és a város leggazdagabb emberét, a volt főbírót, Rózsa Dánielt feleségestül. A kínzások hatására később a többi vádlott is beismerte, hogy a 82 éves Rózsa volt a boszorkánykapitány. A hatóság letartóztatta Rózsa Dánielt a feleségével együtt. Minden vádlott beismerte, hogy szerződést kötött az ördöggel, ugye nem kell mondanom, minek a hatására?
Saját elmondásuk szerint azért léptek kapcsolatba az ördöggel, hogy jobb életük legyen, gazdagságot akartak, ártani embertársaiknak, az esőt eladták Törökországnak, a meglévő gabonát és halat is eladták ugyanoda, háromszor évente a Gellérthegyre repültek, gyerekeket, terhes asszonyokat, állatokat rontottak meg, sőt egy asszonnyal még azt is bevallatták, hogy tudott tojást tojni és azzal kereskedett.
A szegedi boszorkányper vádlottjainak száma elérte a tizennyolcat. Többségük szerencsétlen, Szegedre pár éve érkezett ember volt, egy kivételével, mind 50 év felettiek. Maga Rózsa Dániel is szegény juhászlegényként érkezett a városba és gazdagodott meg.
Nem csoda, hogy sokakat foglalkoztatott, miképpen volt ez lehetséges?
Csakis varázslással, boszorkánysággal juthatott a gazdagsághoz. És régi gazdája is boszorkánymester hírében állt. Rózsa kapcsolatot tartott fenn a volt gazda fiával...őt is megvádolták.
És valamiképpen kiderítették, hogy a többi vádlottal is érintkezett. Ez megpecsételte a házaspár sorsát.
Hamarosan megszületett az ítélet. Tizennégy megvádoltat halálra ítéltek, akiket, annak reményében, hogy további neveket csikarhatnak ki belőlük, haláluk előtt még egyszer megkínoztak. Az ítéletet viszont csak egy hónap múlva hajtották végre, egyetlen egy kivétellel, az egyik áldott állapotban lévő vádlotton nem hajtották végre. A ma is boszorkányszigetnek nevezett helyre vitték a tizenhárom embert, ahol ott tolongott a város apraja-nagyja.
Egy asszony esetében kegyelemből fővételt engedélyeztek, a többi máglyahalált halt. Hat férfi és hat nő.
Négyesével a cölöpökhöz kötötték és hamarosan felcsapott a láng...
A szegedi per nagy port vert fel Európa-szerte, mindenfelé terjedelmes tudósítások jelentek meg, sőt, megtoldva hatalmas butaságokkal, rémhírekkel.

Az erdélyi boszorkányhit kezdetben a régi sámánhit alapjait gyakorló ősi jóslással és gyógyítással foglalkozó személyt jelentett és nem egyházi szertartásokat gyalázó, ördögi praktikákat használó, az emberek megrontására törekedő személynek látták. Nem szektaként, hanem egyénként ítélték meg a boszorkányt.
Erdélyben az 1800-as évektől kezdett félelmetes és megrontó szerepet kapni egy boszorkánynak hitt vagy vélt személy.
A legrégibb ismert erdélyi boszorkányper az 1565-évi kolozsvári boszorkányper, amely Boczi Klára elégetésével végződött.
Persze több boszorkányper, boszorkánykivégzés ismeretes, de mégsem öltött annyira kegyetlen és elvakult formát, mint az európai boszorkányperek.
Ám ha valakit perbe fogtak, még ha utólag kiderült is, hogy ártatlanul volt megvádolva, már semmi sem mosta le róla a boszorkányság gyanúját, és élete végéig megbélyegzetten, embertársaitól elkülönítve tengethette életét.
Elsősorban a népi gyógyászatban jártas személyek kerültek leginkább a boszorkányság hírébe, de mivel nem volt bizonyítható, hogy az ördöggel cimborálnak, így inkább csak tartottak a füvekkel gyógyítani tudó személytől, főleg a jószágokat, háziállataikat féltették tőle, de megtűrték őket, legtöbbször áldásos tevékenységük miatt.
Gyógynövényismeretük sok ember és állat életét mentette meg.
Főleg Erdély nehezen megközelíthető falvaiban és a tanyavilágban kaptak nagy szerepet a gyógyítók.

/www.csillagszemek.hu/-szerző:"Hamupapoka"