olvasd el..

FORR�S: www.scythe.hu (m�r megsz�nt,v. legal�bbis sz�netel)

NIGEL D. FINDLEY NOVELL�JA
SZIGETI S�NDOR FORD�T�SA

CROSSINGS

Valahol azt olvastam, hogy ha �rr� akarunk lenni a f�lelmen, szembe kell n�zni vele, el kell fogadni.

Ok�. Elfogadom. F�lek. Kibaszottul f�lek. Olyasvalami t�rt�nik itt, amit nem �rtek, �s nagyon piszk�lja a cs�r�m, hogy mi lehet az.

Hideg van itt kint; kegyetlen�l hideg. Olyan ez az �jszaka, hogy a nyirkos leveg� eg�szen a csontodba mar. A f�jdalom beeszi mag�t eg�szen az �z�letekig, ak�r a szomor�s�g, ami m�r oly r�g�ta r�gja a lelked, hogy el is felejtetted, mi miatt vagy szomor�. Csak a b�nat marad.

Na, h�t ilyen ma este az utc�n. Nem f�j a sz�l. Egy�ltal�n, semmi, ami el�g csoda. A leveg� mozdulatlan �s halott a v�rosban. A legcsek�lyebb szell� sincs, hogy v�gigsim�tsa a hajam, vagy szellemujjakkal meg�rintse az arcom. Felpillantok a holdra – a duzzad� korong �pp most emelkedik a banknegyed f�nyben �sz� palot�i f�l�. Az ablakokon visszat�kr�z�d� felh�k gyorsan sodr�dnak tova – gyorsan. Fent teh�t f�j a sz�l. Itt lent viszont term�szetellenesen csendes minden. Tal�n a k�d miatt.

S�r� k�d. De itt nincs, ahol �pp most �llok. T�rdmagass�gban k�dfoszl�nyok �sznak a j�rda f�l�tt, ak�r a selymes hajfonatok. Lassan, c�ltalanul sodr�dnak. De h�t mit�l, ha itt �ll a leveg�? J� k�rd�s. �s h�t az agyam tele van k�rd�sekkel, amik sokkal fontosabbak enn�l.

Egy percre ki�z�m elm�mb�l az �sszes k�rd�st, az �sszes f�lelmet, az �sszes gondolatot. Egy pillanatig nem vagyok m�s, csak hideg m�rlegel�s, tiszta �rz�kel�s. Ez k�nyelmes. De nem marad �gy. A gondolatok �s a f�lelmek visszat�rnek, ahogy a v�z �tt�r a leomlott g�ton. Elbor�tanak.

Nyugat fel� fordulok.

Azt hiszem, valahol a Nob Hill k�rny�k�n lehetek. Tal�n Van Ness �s a California Street t�j�n, de valami miatt nem vagyok teljesen biztos benne. Ezen az utc�n �gnek az ostorl�mp�k. Sz�k, t�nd�kl� f�nyk�rt sug�roznak maguk k�r�, de ez a f�ny valahogy nem olyan ragyog�, mint amilyennek lennie kellene. Pont az utcasarkon �llok, j�l l�tom a jeleket a z�ldre festett t�bl�kon, de nincs el�g vil�gos ahhoz, hogy elolvashassam az utca nev�t.

A Nob Hillen vagyok valahol; kezdetnek ennyi. Ha nyugatnak fordulok, a Lafayette Park �s a Presidio ir�ny�ba n�zek. Egy tiszta �jszak�n m�g a Golden Gate h�d tart�oszlopain ragyog� f�nyeket is l�thatn�m. De ma este a k�d t�ls�gosan s�r� �s �sszet�m�r�lt, mint valami �thatolhatatlan, s�t�t f�gg�ny. A Presidio, a Golden Gate �s a Sausalito – mind-mind l�thatatlanok a k�d leple alatt.

Reszketek. De nem a hidegt�l, ahhoz m�r hozz�szoktam.

Mi az isten t�rt�nhetett velem?

Mit keresek az utc�n? Kab�t, dzseki n�lk�l. Csak szabadid�nadr�g �s trik� van rajtam. �s persze velem van a kis mobiltelefonom, a trik�m zseb�ben �rzem a megszokott s�ly�t. �gy vagyok �lt�zve, ahogy az otthoni irod�mban voltam, a buchanani lak�somban, lent, a Marina fel�.

Nem tudom, hogy ker�ltem ide, m�rf�ldekre az otthonomt�l. Nem eml�kszem r�, hogy lementem volna a l�pcs�n, be�ltem volna a Jaguarba, �s �thajtottam volna a v�roson a Nob Hillre. Beny�lok a nadr�gzsebembe – nincsenek n�lam a kocsikulcsok. Lak�skulcs sem, p�nz sem. Semmi, a mobiltelefonon k�v�l.

Mi is az utols�, amire eml�kszem? Fent voltam az irod�mban; ezt tudom. Utolj�ra m�g �tfutottam a Hayward bev�s�rl�k�zponttal kapcsolatos szerz�d�sen. Val�di agyr�m, ahogy az ingatlan�rak alakulnak a kik�t�ben – a San Francisc�i f�ldremeg�sek p�r �vvel ezel�tt, no meg a nagy Los Angeles-i reng�s. Nagy a kock�zat, de sokat lehet keresni. Ha el�g �zleti �rz�ked van – �s t�k�d is van hozz� – rengeteget kasz�lhatsz. Vegy�k p�ld�ul a Hayward bev�s�rl�k�zpontot! Egy kivitelez�t�l vettem �t a csomagot, akinek kilapult a p�nzt�rc�ja, amint a sz�zal�kok mozogni kezdtek. J� kis �zlet ez: �rt�kes ingatlan, cs�b�t� el�ny�kkel �s elhanyagolhat� h�tr�nyokkal. Persze van es�ly r�, hogy balul �t be a bolt, de ismerek n�h�ny m�dszert a rizik� cs�kkent�s�re. A t�k�s j�t�kos gy�zhet. Pont nekem val� �zlet.

A lehalk�tott r�di� a KFOG ad�ra volt be�ll�tva. Valami hatvanas �vek k�zepebeli pszichedelikus zene sz�lt; a dobok szinkronban l�ktettek a hal�nt�komban felt�mad� fejf�j�ssal. A sz�m�t�g�p monitoron egyszer csak �sszemos�dtak a sz�mok. Itt az id� egy kis sz�netre. A r�di�ban �ppen este kilenc �r�t jelzett a s�psz�. Hallottam Juli neszez�s�t az als� szintr�l. J�l tudja, hogy ne zavarjon, amikor dolgozom. Azt�n…

Nem. Az agyam leblokkol a k�vetkez� eml�kn�l. Elv�gt�zik, ak�r egy megbokrosodott l�.

Hallom a f�lemben a v�rem l�ktet�s�t, a k�l�n�s, tompa dobban�sokat. Valahogy t�volinak t�nnek. A l�gz�semre figyelek – lassan �s m�lyen pr�b�lok l�legezni, ahogy az orvosok tan�csolt�k. Pont id�ben. �lmos cs�ng�sbe kezd a f�lem, de az oxig�n�ram a v�remben visszafogja.

Ez nem igazs�g! Ez kibaszottul nem igazs�g! 35 �ves vagyok – harminc�t kibaszott �ves! Fiatal! T�l fiatal ehhez a szars�ghoz! Az ap�m ugyan�gy hajtotta mag�t – tal�n m�g jobban is. Neki nem kellett lass�tania eg�szen 55 �ves kor�ig, amikor el�sz�r volt rohama. Ha igazs�g volna a vil�gon, m�g volna h�sz �vnyi v�gt�m, miel�tt le kellene l�pnem a g�zped�lr�l.

J�, tudom. Ki mondta, hogy van igazs�g? Az els� „fejezet” �t �ve volt. A zuhanyoz�ban, hol m�shol? Az �lmos cs�ng�s a f�lemben. Azt�n a szipork�z� csillagok a l�t�mez�m szeg�ly�n. Azt�n minden pokoll� v�lt. A testem bal oldala meghalt, �gy �reztem. A bal karom egy darab h�sk�nt l�gott, amikor megpr�b�ltam nekit�maszkodni a zuhanyoz� fal�nak. Azt�n a bal l�bam kik�sz�lt, �s �sszeestem; ott hevertem a lefoly�n kavarg� szappanhabban. Senkinek sem sz�lhattam, senki sem volt ott, hogy seg�tsen. (Ez m�g Juli el�tt volt.)

T�nyleg azt hittem, hogy meghalok. Guta�t�s, egy kibaszott elz�r�d� �r az agyban. Ott fek�dtem, megpr�b�ltam kim�szni a zuhanyz�f�lk�b�l – a f�m k�sz�b let�pte a b�r�m, m�gha nem is �reztem – megpr�b�ltam a h�l�szob�ba vonszolni magam, a telefonhoz. �s az eg�sz id� alatt csak a r�lam sz�l� gy�szjelent�s j�rt a fejemben, ami a holnapi Chronicle-ben jelent volna meg. „John Cross, �lt 30 �vet. A helyi ingatlan-wunderkind holttest�t a zuhanyoz�j�ban…”

Na, persze nem haltam meg. K�r�lbel�l t�z perccel k�s�bb – akkor sokkal t�bbnek t�nt – �jra �reztem a tagjaimat, nemsok�ra m�r mozogni is tudtam, �s a vill�dz� f�nyek is elt�ntek. Nem roham volt – legal�bbis a m�regdr�ga ideggy�gy�sz ezt mondta. Akut stressz-reakci�, �gy nevezte. Hasonl�t a migr�nhez, csak itt az agyban a v�rtestek nyomni kezdt�k egym�st, vagy mi az istenver�se. Nem volt k�vetkezm�nye – a f�lelemt�l eltekintve, �s nem volt val�sz�n�, hogy �jra megt�rt�nhet. Id�vel elm�lt a r�m�letem.

A specialist�k egy emberk�nt nagy b�lcsen b�lintottak, �s visszavonul�sra utas�tottak. Lass�tsak. Csak nyugi. Olyan az alkatom, hogy k�l�n�sen �rz�keny vagyok a stresszre, ezt mondt�k. Ha �gy folytatom, mint eddig, hamarosan megint a zuhanyz�ban fetrenghetek, vagy m�g valami enn�l is rosszabb t�rt�nhet. Ugyanezt mondta az a fick� is, akit m�sodikk�nt kerestem fel; �s a harmadik is.

�gy azt�n visszavettem a temp�b�l.

Mondom, megtettem. Becsuktam a boltot. A Cross �s T�rsai felszedte a s�torf�j�t, �s az �sszes gyakornokomat sz�lnek eresztettem. Eleget tettem f�lre ahhoz, hogy v�logathassak a megbizat�sokban – legal�bbis az elk�vetkez� p�r �vben. Ok�, elfogadom, voltak olyan �gyeim, mint p�ld�ul a Hayward bev�s�rl�k�zpont, amik rengeteg id�t �s energi�t em�sztettek fel – volt egy p�r �jszak�z�s �s homlokt�r�lget�s, rengeteg gyomor�g�s a k�v�t�l, �s sz�mtalan �lmatlan �jszak�m. De azt�n lelass�tottam. T�nyleg. Elvettem Julit, nem igaz? �s megpr�b�ltam norm�lisan �lni.

___________________________

K�r�lpillantok a csendes utc�n. Nem is csak csendes: kihalt. K�l�n�s. A hold �ll�s�b�l �t�lve nem lehet sokkal t�bb kilenc �r�n�l. (Ez azt jelenti, hogy m�rf�ldeket tettem meg p�r perc alatt kocsi �s p�nz n�lk�l… De f�lres�pr�m ezt a gondolatot.) Nem kellene embereknek lenni az utc�kon Mindszentek �jszak�j�n…?

Mi t�rt�nt velem?

Nem ker�lhetem el a gondolatot t�bb�, nem tagadhatok tov�bb. Azt hiszem, tudom, mi t�rt�nt, �s szembe kell n�znem vele.

A Hayward-�gy�n dolgoztam. A DJ a r�di�ban �ppen a pontos id�t mondta be whiskyt�l rekedt hangj�n: kilenc �ra. Juli az als� szinten csin�lt valamit. A monitoron �sszeolvadtak a sz�mok. Megd�rzs�ltem a tark�mat, hogy egy kicsit magamhoz t�rjek.

Ekkor has�tott bel�m a f�jdalom. Borzalmas, sz�r� f�jdalom, mintha egy j�gcs�k�nnyal l�kelt�k volna meg a kopony�m, k�zvetlen�l a f�lem m�g�tt. Hasogat�, �les, kib�rhatatlan. A l�t�terem egy szempillant�s alatt v�rv�r�s semmiv� sz�k�lt.

Azt�n itt tal�ltam magam a Nob Hillen, kab�t n�lk�l. Nem eml�kszem r�, hogy ker�ltem ide, csak eml�kszil�nkokra, ak�r egy rosszul v�gott filmben. Semmi fejf�j�s, csak ez a t�voli, ritmikus dobol�s a f�lemben. �s hogy… mit is �rzek? Valami hi�nyzik – tal�n �gy tudom a legjobban megfogalmazni – a fejemb�l. Mintha hi�nyozna valami a fejemb�l – az elt�nt eml�kek, �s m�g valami – de nem tudom, mi.

Azt hiszem, m�r azt is tudom, mi. R�m�lettel t�lt el, ha r�gondolok, de egyszer szembe kell n�zzek a t�nnyel.

Agyv�rz�s. M�r csak ha e sz�ra gondolok – m�g csak ki sem mondom hangosan, el�g, ha a k�pzeletemben hallom – rosszull�t fog el. �gy �rzem, a hasam tele van jeges v�zzel, a gyomrom pedig �sszeszorult.

Guta�t�sem volt. Mi m�s lehetett volna? A szarh�zi ideggy�gy�szok, aki azzal nyugtatgattak, hogy „ne agg�djon, csak migr�n” – mindv�gig t�vedtek. Az �t �vvel ezel�tti els� „epiz�dom” csak enyhe roham volt, amib�l hamarosan teljesen kigy�gyultam.

Annak idej�n sok mindent elolvastam a sz�lh�d�sr�l, am�g a vizsg�latok eredm�nyeire v�rtam – aff�le „ismerd meg az ellenfeled” reflex volt ez. Olvastam a par�nyi v�rr�g�kr�l, amik eltorlaszolj�k az agyba vezet� ereket. Oxig�n n�lk�l az agy azon r�szei elpusztulnak – tulajdonk�ppen megfulladnak – �s ezek m�k�d�se abbamarad. Ha az elv�gott r�sz fontos volt – mondjuk az, amelyik a sz�vver�sed szab�lyozza – halott vagy. Ha nem, esetleg meggy�gyulhatsz; tal�n nem teljesen, de valamennyire biztosan, hiszen az agy m�s r�szei �tvehetik a feladatot a halott r�szt�l, aff�le „betan�tott munk�sk�nt”. El tudom k�pzelni, ahogy az agyam r�sze – a tudatom r�sze – fuldoklik, haldoklik, ahogy a v�rell�t�s megsz�nik. Halott sz�vetek vannak a fejemben! M�r ett�l az �rz�st�l is �klendeznem kell.

Amikor rosszul lettem, biztosan felkeltem az asztalomt�l, lementem a l�pcs�n – an�lk�l, hogy Juli megl�tott volna – ki az �jszak�ba. C�ltalanul v�ndorolhattam, tal�n �ppen agyam haldokl� r�sz�nek befoly�sa alatt.

Guta�t�s. Csak ez lehetett. Mi m�s lehetett volna? Mi m�s magyar�zhatn� ezt a tan�cstalans�got, az eml�kezetkies�st, �s azt, hogy k�ptelen vagyok elolvasni az utcaneveket? Mi m�s�rt k�pzel�dn�k…?

Hallucin�ci�k – ez az egyetlen sz� r�juk. Nem aff�le zavaros, sz�npomp�s dolgok. Semmi t�ncol� r�zsasz�n elef�nt, semmi �sszefoly� utc�k, m�g n�hai ap�m szellem�t sem l�tom, ahogy k�zli velem, micsoda elbaszott h�lye vagyok. Nem, enn�l sokkal �rnyaltabbak, �s ez a nagy �rnyalts�g csak m�g r�miszt�bb� teszi az eg�szet.

Sz�val, ismerem ezt a k�rny�ket. Nem pont ezt az utc�t, de a Nob Hill e r�sz�t el�gg�. A pokolba is, a nagyn�n�m �s a nagyb�ty�m errefel� �ltek a hatvanas �vek v�g�t�l a hetvenesek elej�ig. Majdnem egy �vig n�luk laktam, am�g a sz�leim egyik �sszevesz�se tartott. Errefel� r�giek az �p�letek. N�melyiket m�g a sz�zadel�n �p�tett�k. Persze m�r mindet renov�lt�k – „nemes�tett�k”, ahogy n�h�ny koll�g�m mondan�. Az elm�lt harminc �v alatt j�p�rsz�z milli� doll�rt k�lt�ttek ezekre az �p�letekre. (N�ha po�nkodtam azon, hogy b�rcsak l�tezett volna akkor m�r a Cross �s T�rsai, hogy r�szes�lhett�nk volna az �zletb�l…) Az eredm�ny az lett, hogy a Nob Hill az egyik legdr�g�bb hely San Francisc�ban. A helyi k�r�k szem�ben b�nnek sz�m�t, ha valaki hagyja, hogy lepusztuljon a h�za.

Ez teh�t azt jelenti, hogy a reped�sek a homlokzatokon… a befalazott ablakok… a roskadoz�, leszakadoz� ereszek… biztosan csak hallucin�ci�k. Vagy nem?

Hirtelen nagyon f�zni kezdek.

___________________________

T�l gyorsan t�rt�nt, semhogy m�rni vagy ak�r �szlelni lehetett volna. Egy �jabb v�g�s a r�lam sz�l� filmben. Egy pillanat alatt megt�rt�nt. Az el�bb m�g Nob Hillen voltam, egyed�l az utc�n a – lehetetlen m�don – legal�bb h�sz �ven kereszt�l omladoz� �p�letekt�l k�r�lv�ve. Azt�n a k�vetkez� pillanatban m�r egy zs�folt utc�n teremtem. A tipikus szombat esti t�meg a j�rd�kon, kocsik az utakon.

�szt�n�sen arr�bb ugrottam a j�r�kel�k �tj�b�l. Egy lestrap�lt porn�palota bedeszk�zott bej�rat�nak simulva pr�b�ltam lecsillap�tani heves sz�vdobog�som.

Megint… J�zus isten, megint megt�rt�nt… Egy csom� id� eltelt, �lm�nyek, eml�kek t�ntek el nyom n�lk�l az �letemb�l, mintha a leg�lesebb szik�vel v�gt�k volna ki �ket. A sz�vver�s a mellemben… nem, ez ink�bb verdes�s, mint valami csapd�ba esett mad�r. Hatalmasra t�tott sz�jjal lassan, m�lyeket l�legzem. Olyannyira remegek, hogy elmos�dik el�ttem a vil�g, mintha nyavalya t�rne. Reszketek. De most sem a hidegt�l. Ez a t�voli cs�ng�s a f�lemben, ez a magas hang�, f�mes zaj, mintha egy eg�sz raj m�sz�nyog z�mm�gne.

�sszeszor�tom a fogaimat, olyan er�sen, hogy belesajdul az �llkapcsom. Harapom az ajkam, nehogy felsikoltsak. Egy pillanatig �gy �rzem – nem: teljesen biztos vagyok benne – ha kinyitn�m a sz�mat, vony�tani kezden�k a r�m�lett�l, �s sosem hagyn�m abba. A f�lelem �l�l�nyk�nt kavarog a mellemben, mintha ki akarna t�rni, ki akarna szabadulni, ak�r egy sz�rny…

Nem! Becsukom a szemem, �s k�nyszer�tem magam, hogy lassan, m�lyen l�legezzek. Eddig ez az egyik legnehezebb feladatom.

De m�k�dik. �rzem, ahogy m�lik a p�nik. M�g mindig be vagyok tojva, de ez m�r teljesen m�s. Ez m�r egy olyan f�lelem, amivel megbirk�zom.

R�d�bbenek, hogy a karjaimmal magamat �lelem, a kezemmel az �tellenes v�llamat szorongatom. Cs�ng�k magamon, mint egy elhagyott gyerek. Er�t veszek magamon, �s lassan leengedem a karom.

K�r�ln�zek. Egy f�utc�n vagyok. Eltelik egy kis id�, mire felismerem: Lombard Street, Van Ness k�zel�ben, a 101-es �ton, nyugatra a Presidi�t�l, azt�n �szak fel� a Golden Gate-t�l. K�r�lbel�l m�sf�l m�rf�ldre vagyok att�l a helyt�l, ahol p�r perce voltam. Megint reszketni kezdek, de siker�l �rr� lenni magamon.

Tulajdonk�ppen mi�ta tart ez? �szt�n�sen is a bal csukl�mra pillantok, de nincs rajtam a Rolex. Pedig �lland�an viselem. Ez legal�bb �gy hozz�m tartozik, mint a mobiltelefonom. Tudom, hogy akkor rajtam volt, amikor a Hayward-�ggyel foglalkoztam. Egy�bk�nt idegeskedn�k miatta, hol veszthettem el – Krisztusra, h�rom ezresembe ker�lt – de most egyszer�en csak nem sz�m�t. Kelet fel� fordulok, �s feln�zek a holdra, hogy az �ll�s�b�l kital�lhassam, mennyi id� telhetett el. Magasabban lehetek, mert a hold �ppen csak kibukkan a Russian Hill f�l�tt. �gy l�tom, percek, de �r�k is eltelhettek, mi�ta utolj�ra megn�ztem. Azt hiszem, meg kellene �ll�tanom egy j�r�kel�t, hogy megk�rdezzem t�le az id�t, de ez sem �rne sokat. Nem tudom, h�ny �ra volt, amikor a Nob Hillen voltam. De az�rt csak meg kellene k�rdeznem…

A j�r�kel�kre n�zek. Most el�sz�r n�zem meg �ket jobban; �gy l�tom most �ket, ahogy kell: emberekk�nt, s nem mozg� t�rgyakk�nt, amik mindj�rt �tg�zolnak rajtam.

Ezek csak emberek; csak a szok�sos szombat esti t�meg. De… van valami k�l�n�s benn�k. R�szben a k�lsej�k fura. De nem is ez az, ami igaz�n zavar, hanem az, ahogy �rzem magam k�z�tt�k.

Mind s�padt �s f�radt. Nincs benn�k �let, az arcuk feh�r, ak�r a pap�r.

Ok�, m�r �n is l�ttam olyanokat, akik hozz�juk hasonl�an n�znek ki, hisz' ki nem? Az X Gener�ci�sok – vagy hogyan h�vj�k �ket manaps�g – a k�lyk�k, akik halottnak �lt�znek, ak�r a v�mp�rok. Bep�derezett b�r, a szem�ket pont �gy festik, hogy beesettnek t�nj�n, meg hasonl� szarok. Na de ezek k�z�l az emberek k�z�l a legt�bb nem a megfelel� kor�. Olyan id�sek, mint �n, vagy id�sebbek – egy�ltal�n nem X-esek. �s, ahogy m�r mondtam, nem csak az zavar, ahogy kin�znek, hanem az is, amilyen �rz�st keltenek bennem. A szem�k; azt hiszem, a szem�k az, ami ijeszt�. Valahogy… tudom, hogy semmi �rtelme, de valahogy beleillik abba a hi�nyba, ami a fejemben van. �gy �rzem, az vonz a szem�kben, hogy esetleg megtal�lhatom benn�k azt, amit elvesztettem. �s ugyanemiatt majd �sszevizelem magam r�m�letemben.

Egy kelet fel� halad� kis emberre vet�l a pillant�som. Z�m�k, korombeli, tal�n valamivel fiatalabb. A haja olyan r�vid, hogy szinte s�rt�nek t�nik a kugligoly� kopony�j�n. L�ptei energi�t�l duzzad�k. De csak a szem�re figyelek.

Pontosabban: csak az egyik szem�re. V�r�s. Nem v�ral�fut�sos, t�k�letes, hamis�tatlan v�r�s. Sima �s csillog�, ak�r a f�lig alvadt v�r.

Visszarettenek a l�tv�nyt�l, �s a sz�mra tapasztom a kezem. Mire valamelyest lecsillapodom, a s�rtehaj� m�r messze j�r. Az�rt �n csak b�mulok ut�na, mik�zben az iszonyat szor�tja �ssze a gyomrom.

Mindegy, milyen er�snek, eg�szs�gt�l kicsattan�nak t�nt, tudom, hogy hamarosan meg fog halni. Tudom, de azt nem, hogy honnan. Ez a tud�s j�val t�l mutat a j�zan �sz hat�r�n, amit�l valahogy csak m�g �sszer�bbnek t�nik. Ez az ember meg fog halni – �rzem, de nem �rtem, mi�rt vagyok benne biztos.

Haza kell jutnom. Haza, azt�n k�rh�zba. Azon kapom magam, hogy megint �t�lelem magamat, �s most azt is �rzem, hogy valami nyomja a mellem. A telefon – h�t persze! – az trik�m zseb�ben. Valahogy elfeledkeztem r�la.

Mik�zben el�h�zom a telefont �s lehajtom a mikrofont, az izgalomt�l remegni kezd a t�rdem. Megszokott, ismer�s s�lya szinte felt�lti a lelkem. Egy kicsit reszketnek az ujjaim, ahogy be�t�m a sz�mokat. Juli. Igen, Juli majd elj�n �rtem, �s felvesz. M�r szinte �rzem, ahogy beles�ppedek a Saab meleg �l�s�be, ahogy az UC Medical Center fel� hajt velem. A f�lemhez emelem a telefont.

S�ket. T�k s�ket. Nincs vonalhang, nem csipog, ahogy a sz�mot h�vom, nem cs�ng ki. M�g az �tj�tsz�k halk z�rejei sem hallatszanak. S�ket, semmi k�ts�g. Az alfanumerikus kijelz� �res, a LED-ek hidegek �s s�t�tek. Lassan, d�bbenten �sszecsukom, �s visszacs�sztatom a zsebembe.

Egyed�l vagyok, de seg�ts�gre van sz�ks�gem. Kellemetlen elismerni – sosem tudtam seg�ts�get k�rni – de nincs kib�v�. Az embereket figyelem, pr�b�lok egyet kisz�rni… egy milyet? Olyat, aki nem fenyeget�, akihez odamehetek? Krisztusra, micsoda h�lye �tlet. M�skor b�rkivel b�rmir�l tudok besz�lni, �s leszarom, mit gondolnak.

Ott van valaki. Egy n� – magas, karcs�. G�nd�r, sz�ke haja van, dr�g�nak l�tsz� j�dez�ld es�kab�tot visel. Valami miatt nem tudom megbecs�lni, h�ny �ves lehet. Fiatalnak t�nik, velem egy kor�nak. Ha viszont a szem�be n�zek, �gy �rzem, ak�r sz�z �ves is meglehet. Egyed�l van, arc�n halv�ny mosollyal, k�nnyed�n k�sz�l, �s n�zi az embereket. �gy valahogy, ahogy r�gebben �n is s�t�lgattam. El�l�pek.

„Bocs�sson meg, volna egy perce?” Ezt szeretn�m mondani – pr�b�lom mondani – de, hi�ba er�ltetem, nem tudom. Kinyitom a sz�m, de a hang a torkomban reked. K�ptelen vagyok kiny�gni b�rmit is.

�pp el�tte �llok, a szem�be n�zek. Rendes k�r�lm�nyek k�z�tt neki is a szemembe kellene n�znie.

De � nem. Egy�ltal�n nem n�z r�m; �tn�z rajtam. Pislog egyet, bizonytalanul lelass�tja l�pteit. Elt�nik a f�lmosoly – leolvad, arc�ra zavarodott, csaknem r�m�lt kifejez�s �l ki. L�pek egyet fel�, de pont ekkor elfordul. Kiker�l, �s �tsurran az �ton a meg-meg�ll� j�rm�vek k�z�tt. �n meg csak �llok ott, �s n�zek ut�na.

Becsukom a sz�m; az �llkapcsomban �jra �rzem azt a sz�r� f�jdalmat, ahogy �sszekoccannak a fogaim. Nem l�tott meg… Nem, ez h�lyes�g. Reag�lt a jelenl�temre. De ez a reakci� k�l�n�s volt, nem norm�lis.

Csak �llok, �s n�zek. Az emberek kiker�lnek, nem n�znek r�m… �gy valahogy, ahogy �n igyekeztem nem n�zni a koldusok szem�be a Market Streeten. Arcukon �s szem�kben nem l�tszik, hogy elfogadt�k volna a jelenl�tem, a l�tez�sem. �s k�r�lvesz ez a karny�jt�s-hossz� bubor�k. Egy �sszekarol� fiatal p�rt pillantok meg. Az utols� pillanatban, miel�tt m�g bel�pn�nek volna az „aur�mba”, valami v�ltoz�st l�tok meg a szem�kben. A l�ny els�pad – tov�bb s�pad – �s egy�tt arr�bb l�pnek, hogy kiker�ljenek. Most sem tal�lkozik a tekintet�nk.

Borzalmasan megr�m�l�k. Mi t�rt�nik? Undor�t�an n�zek ki, vagy fenyeget�n, hogy mindenki elker�l? Elk�pzelem magam, ahogy ott �llok, r�miszt�n, arcom egyik fele b�na a sz�l�t�st�l. Akaratlanul is visszal�pek mened�kembe, a kapualjba.

�jra reszketni kezdek. Lehunyom a szemem, �s a l�gz�semre �sszpontos�tok.

Abban a pillanatban, amikor lecsuk�dott a szemh�jam, �szrevettem valamit, amit eddig nem. Hangok. Kocsik h�znak el a Lombard Streeten, a kocsir�di�k b�mb�lnek. A j�rd�n rengetegen vannak, k�z�l�k sokan besz�lnek. M�gis, valahogy minden cs�ndes. Fojtott, halk. Ki tudom venni a hangokat, de mind olyan t�voli, tompa. Hasonl�t a s�r� k�dben vagy h�es�sben hallhat� zajokhoz. De nem esik a h�, �s a k�d is csak ritka. Mintha vatta lenne a f�lemben. �gy �rzem, elt�volodtam a vil�gt�l, kiszakadtam bel�le. El�g paranoi�s �rz�s. Hirtelen kinyitom a szemem. �rzem, ahogy elkerekedik. Megint a roham? Tal�n befoly�solta a hall�som, �s esetleg megfosztott a besz�d k�pess�g�t�l…

___________________________

�s megint, egyszer csak m�shol termek. T�voli, sz�nalmas ny�sz�rg�s �ti meg a f�lem. Eltart egy ideig, m�g felismerem a saj�t hangom. A p�nik, mint valami �l�l�ny, mocorogni kezd a mellkasomban. F�l l�p�st h�tr�lok. �rzem a kem�ny, hideg falat. H�tamat a falnak vetve leguggolok.

A p�nik �rr�, t�tong� �ress�gg� n� bennem. �res vagyok. �gy r�mlik, f�ty�l, visszhangzik bennem a hideg sz�l. �gy �rzem, mintha t�tong� m�lys�g felett �lln�k, v�gtelen zuhan�sban, �s ez a zuhan�s nem r�sze a vil�gnak: ez bennem van. Zuhanok, zuhanok egy �regbe, ami bennem t�tong. Az utca, az �p�letek vadul megl�dulnak.

Nem!! Valami fellobban bennem – tal�n d�h, tal�n f�lelem, tal�n mindegyik, tal�n egyik sem. Valahogy siker�l kikecmeregnem ebb�l a bels� �rb�l.

A j�rd�n kuporgok, h�tamat a falnak vetve, �s reszketek, mintha l�zam volna. A leheletem rendszertelen�l, szaggatottan szisszen a fogaim k�z�tt.

Nagy nehezen siker�l lek�zdenem a f�lelmet �s a r�m�letet. Elfojtom, k�szk�d�m, hogy kikapcsoljam az �rz�seimet, ahogy �vekkel ezel�tt tanultam. Lelass�tom a l�gz�semet, benttartom a leveg�t, am�g m�r sajogni kezd a t�d�m, azt�n kif�jom lassan, nyugodtan. Uralom. Er�t vettem magamon. K�r�ln�zek.

Ezt a helyet is ismerem. Eml�kek jutnak az eszembe. R�gi eml�kek. Felismerem a Grace katedr�list. A megvil�g�tott r�zsaablakok �s a d�szes keleti bronzajt�k m�ssal �sszet�veszthetetlenek. Ism�t a Nob Hill. �s ism�t majdnem egy m�rf�ldet utaztam �gy, hogy l�tsz�lag semennyi id� sem telt el. Itt a Taylor Street, az meg ott a Sacramento Street. Nagy nehezen felt�p�szkodom a f�ldr�l. M�r megint �lelgetem magam, de most k�ptelen vagyok leengedni a karomat.

Majdnem az akaratom ellen�re a domborm�re t�ved a tekintetem a katedr�lis ajtaj�n. Gilberti m�v�nek, „A Paradicsom kapui”-nak szinte t�k�letes m�solatai, �pp olyanok, mint az eredeti Firenz�ben. Ismer�sek ezek az ajt�k, a templom, m�gha m�r r�g nem is l�ttam �ket.

Mikor is? Val�sz�n�leg tavaly, ap�m temet�s�n. Any�val karonfogva l�pt�nk �t ezen az ajt�n – a gy�szol� �zvegy �s a k�teless�gtud� fi� t�k�letes ill�zi�ja, hiszen a megel�z� h�rom �vben m�g csak nem is besz�lt�nk egym�ssal. Azok az ajt�k a h�tam m�g�tt voltak, visszat�kr�zt�k a kel� nap f�ny�t, ahogy ap�m koll�g�inak r�szv�tnyilv�n�t�sait fogadtuk.

�nnep�lyes, komoly… �s olyan hamis, ak�r egy szajha �lel�se. Az �zleti �let mozgat�i, ahogy ler�j�k k�teless�g�ket annak az embernek a hozz�tartoz�in�l, akit a legt�bbj�k gy�l�lt. Eml�kszem, k�r�ln�ztem, l�tom-e az ap�m bar�tait – a bar�tait; nem az ismer�seit, nem az �zletfeleit, nem a koll�g�it, nem a riv�lisait. Egy sem volt ott.

Eml�kszem, a saj�t temet�semre gondoltam. (Morbid gondolatok, persze.) Itt volna az is, a Grace-ben, az anglik�n egyh�z sz�khely�n. L�nyegtelen, hogy nem j�rok templomba, �s vall�sos is csak annyira vagyok, mint egy barrakuda – ugyanez igaz volt az ap�mra is. M�gis, vannak bizonyos el�nyei, amiket szem el�tt kell tartani.

A temet�sem nagy esem�ny lenne az �zleti k�r�kben. Persze sokan elj�nn�nek: a faltenisz-partnereim, az �zletfeleim. A t�rsas�gi vil�g valamennyi sarja, akik tiszteltek �s irigyeltek. Valamelyik r�gi koll�g�m – mondjuk �ppen Michael Drummond – besz�det mondana, zeng� hangja visszhangozna a g�tikus st�lus� �p�letben.

De s�rna-e valaki? Hullatna-e valaki egyetlen k�nnycseppet �rtem, �rezn�-e azt, hogy a vil�g kevesebb lett a hal�lommal? �, Juli biztosan nagyon megind�t�an zokogna a k�z�ns�g kedv��rt, �s fogadn� a r�szv�tnyilv�n�t�sokat az olyan emberekt�l, akiknek nem jelentettem t�bbet, mint neki. Azt�n mindenki ott folytatn� az �let�t, ahol abbahagyta.

Eszembe jutott az a hirtelen �ress�g, amit akkor �reztem, amikor mindez megjelent a lelki szemeim el�tt. Most ez az �ress�g visszat�rt, k�tszeresen, �s ez�ttal nem siker�l fel�lkerekednem rajta.

Hol lehet most az ap�m? A gondolat szinte a semmib�l jelenik meg. T�tov�zom, mintha ez a k�rd�s t�nyleg fontos volna.

L�tezik-e mennyorsz�g, ahogy azt a vas�rnapi iskol�ban tanultuk? �s ott van-e az ap�m, kem�nyen vitorl�zva az �r�k �letben, ugyanazzal a tart�zkod� g�gp�nc�llal k�r�lv�ve, amivel itt, a F�ld�n v�dekezett? Ugyanazzal a p�nc�llal, amit �n is megtanultam viselni? K�zel engedn� apa mag�hoz egy�ltal�n Istent?

___________________________

A tenyerembe rejtem az arcom. A szakad�k, az �ress�g – itt vannak megint, �s �gy �rzem, elnyelnek.

Mi�rt k�zd�k ellen�k? Mi�rt nem adom fel? Az �ress�g – tal�n ez a hal�l. Esetleg az agyam t�bbi r�sze is haldoklik, �s az �nem egyre ink�bb elsorvad. Nem kellene ink�bb elengednem magam, belezuhanni a feled�sbe, mint hogy egy olyan �letbe kapaszkodjam, amiben esetleg csak nyomor�k lehetn�k…?

De nem tehetem, nem hagyhatom abba a k�zdelmet. Sosem lenn�k r� k�pes. Nem olyan a term�szetem, hogy b�rminek megadjam magam, amit nem �n hat�roztam el. A p�nik most enyh�l. Nem, nem is igaz�n enyh�l – csak valahogy t�volabbi. Valamif�le nyugalom takarja el. Belet�r�d�s? Nem, a belet�r�d�s sem a term�szetem. A lappang� vesz�ly �rzete – a bennem lappang� vesz�ly �rzete. Az, hogy meg�rtettem, hogy nem fogom meg�rteni.

Nem! Ell�k�m magamt�l, a meg�rt�st �s a p�nikot is. Lecs�sztatom a kezem az arcomr�l.

Ezt a helyet is ismerem. Megint a Van Ness Avenue. A Henry Africa Tizedes nev� b�r el�tt vagyok. Eml�kszem, amikor t�z, vagy t�n t�bb esztendeje el�sz�r l�ptem be ide. Olvastam valahol, hogy a Henry Africa zsoldosok �s leend� szerencsevad�szok gy�lekez�helye. Elk�pzeltem a zajos, kem�ny k�rnyezetet, harci eml�kekkel �s tr�fe�kkal a falakon, ahov� olyan k�arc� f�rfiak j�rnak, akik m�r szemben�ztek a hal�llal. Eml�kszem, mennyire ki�br�ndultam, azt�n csod�lkoztam, amikor �tl�ptem a k�sz�b�t. R�gebben tal�n itt tal�lkoztak a veter�nok, de v�ltoznak az id�k. M�ra a b�r egyike lett a v�rost tark�t�, p�fr�nnyal befuttatott yuppie-b�rjainak.

Az aut�k f�ny�ben megcsillannak az ablakok aranyoz�sai. Az aranyfest�k m�r f�tyolos, sokkal viharvertebb, mint gondoltam volna. Csak a feliratot tudom elolvasni: Vive la mort, vive la guerre, vive la l�gion �trangère. �ljen a hal�l, �ljen a h�bor�, �ljen az idegenl�gi�… �ljen a hal�l… Amikor el�sz�r l�ttam, mellbev�gott, mennyire paradox ez a kijelent�s. Most viszont, m�r nem t�nik olyan k�l�n�snek.

A Henry Afric�ban tal�lkoztam el�sz�r Julival. Az elb�v�l�, sz�ke Juli, egyike azon ezer leend� sz�n�szn�knek, szt�rjel�lteknek, akiket b�rmely nagyv�rosban megtal�lhatsz. Szikr�z� elme �s zabol�tlan �rz�kis�g burkolja a b�tortalan �n�rzetet.

Feles�get kerestem magamnak. Ez az els� „fejezetem”, az els� rohamom ut�n volt. Az orvosok arra intettek, lass�tsak, telepedjek le, �s �n minden szavukat megfogadtam. Mindig olyan kem�nyen j�tszottam, ahogy dolgoztam – kurv�ra kem�nyen – �s el kellett ismernem, igazuk van. Elj�tt az ideje a leteleped�snek, �s ideje volt abbahagyni a csajoz�sokat, a h�d�t�sokat meg az egy�jszak�s kapcsolatokat – a megj�tsz�st �s a veszeked�st.

Mindig sikerem volt a n�kn�l. Ugyanazokat az ap�mt�l tanult tr�kk�ket alkalmaztam, amiket az �zleti �letben is.

Mindig j�l meg�rtettem az embereket; kital�ltam, mit szeretn�nek, mire van sz�ks�g�k, mit v�rnak… n�ha saj�t magukn�l is jobban tudtam ezt. Ez k�nny�, b�rki megteheti… b�rki, aki nem hagyja, hogy az �rzelmei elhom�lyos�ts�k a l�t�s�t. Amikor valaminek a v�g�re akarsz jutni – legyen az szerz�d�s vagy udvarl�s, mindegy – csak annyit kell tenned, hogy kital�lod, milyennek szeretne l�tni a partnered, �s ezt elj�tszod neki. Eg�sz id� alatt azz� a szem�lly� kell v�lnod. Egyszer�, �s gyakorlatilag biztos m�dszer.

Sok munk�t ig�nyel, persze. �s ha nem csak az �zletben, de a mag�n�letedben is �gy teszel, az azt jelenti, hogy �lland�an �larcot viselsz. Arra jutottam, hogy itt az ideje ker�teni egy embert, aki el�tt nem kell megj�tszanom magam. Egy feles�get.

Voltak persze m�s el�nyei is, amellett, hogy energi�t sp�rolhattam meg. A legt�bb �zletfelemnek – k�l�n�sen az id�sebbeknek, ap�m koroszt�ly�nak – volt csal�dja, volt feles�ge, akik aff�le t�rsas�gi szervez�k�nt, mutat�s hostessk�nt is nagyszer�en meg�llt�k a hely�ket. Nekem nem volt, �s tudtam, hogy gyanakv�ssal fogadj�k, ha valaki nem azt az �letm�dot v�lasztja, amit �k, megk�rd�jelezve a b�lcsess�g�ket. Ez akad�ly volt, �s �n gyakorlott voltam az akad�lyok lek�zd�s�nek m�v�szet�ben.

Mondjuk ki: �zleti viszonyra volt sz�ks�gem, egy quid pro quo meg�llapod�sra. Viszonz�sk�pp a h�ziasszonykod�s�rt, titk�rn�sk�d�s�rt – �s a k�z�s h�l�szob��rt – lehet�s�get adok neki, Julinak, hogy olyan �lete lehessen, amilyenr�l csak �lmodott. J� kis meg�llapod�s volt, ahol mindenki csak nyert. R�vid egy�tt t�lt�tt id� ut�n �gy tal�ltam, Juli t�k�letesen beleillik az elk�pzel�sembe. Tagadhatatlanul csinos volt, j� h�ziasszony, �s j� volt vele az �gyban is. Mi t�bbet rem�lhettem volna?

Pont �gy, ahogy gondoltam, j� id�be telt, m�g siker�lt �sszehoznom. M�skor m�r az els� �jszaka �gyba b�jtam volna vele… �s – Juli szavaj�r�s�val �lve – ez azt jelentette volna, hogy „v�ge”. (A legt�bb n� �gy l�tja a dolgokat, azt hiszem.) Alkalmasint r�gt�n a t�rgyra t�rtem, �s megk�rtem a kez�t.

Nem mondott azonnal igent, �s val�j�ban nem is ezt v�rtam t�le. S�rni kezdett, �sszekapta a ruh�it, �s kiviharzott a lak�somb�l. Megrekedtem a tervemben, pedig j� el�re m�r mindent kital�ltam. M�snap, harmadnap, s az azt k�vet� napokon is csokrokat k�ldtem a munkahely�re �s a lak�s�ra. Azt�n �t nap m�lva kopogtattak az ajt�n, �s Juli az �letem r�sze lett. Szomor�nak t�nt – nem igaz�n �rtettem, mi�rt – de az �zlet megk�ttetett. A Grace katedr�lisban esk�dt�nk, mindazok szeme l�tt�ra, akik igaz�n sz�m�tottak az �zleti �letben.

Minden �gy siker�lt, ahogy elterveztem. Juli mindenkit elb�v�lt szipork�z� szellemis�g�vel a vacsor�kon, a b�lokon �s m�s �sszej�veteleken. Boldogan n�ztem – mindig nagyra becs�ltem e k�pess�g�t, �s Juli jobb sz�n�szn�nek bizonyult, mint hittem volna. � volt valamennyi parti k�zpontja… de most, hogy �gy belegondolok, csak ilyenkor �lvezhettem nagyszer� t�rsas�g�t. Amikor egyed�l voltunk, mindig figyelmes volt – fizikailag, legal�bb is – ugyanakkor �rzelmileg teljesen visszah�z�d�, cs�ndes volt. Csak a teste volt ott, de a lelke, az �rzelmei valahol m�sutt j�rtak. Azt hittem, csak szomor�.

Szomor�? Mi�rt kellett volna annak lennie? Jobb �lete volt, mint azt valaha is k�pzelte volna. Sosem k�rtem t�le teljes�thetetlent, sem a h�l�szob�ban, sem m�shol. Az egyetlen, amit megk�veteltem t�le, a diszkr�ci� volt. Meg�rtettem �s elfogadtam – a francba is: szinte elv�rtam – hogy a h�zass�gunkon k�v�l is legyenek kapcsolatai…

De nem voltak, ugye? Most j�ttem csak r�, hogy sosem t�r�dtem ezzel igaz�n. Csak sz�p csendesen nyugtatgattam magam, hogy nem csin�l semmi meggondolatlant, semmi olyat, ami der�kba t�rhetn� a karrierem.

Szerelem? M�g csak nem is futott �t bennem soha. T�r�dtem a nejemmel, azt hiszem. �gy �reztem, v�delmeznem kell – hiszen ez is r�sze volt a meg�llapod�sunknak –, �s el�gedetten n�ztem, ahogy elmosolyodott egy-egy sz�let�snapi vagy kar�csonyi aj�nd�ka l�tt�n. De a szerelem… az valami m�s, nem igaz? A szerelemnek nem volt helye egy ilyen egyezs�gben.

Vagy m�gis?

___________________________

Ezt most szinte v�rtam. K�l�n�s, bels� v�ltoz�st �reztem – hirtelen �resed�st a sz�vemben. �des �s keser� f�jdalmat a mellkasomban. Mi m�s lehetett volna, mint egy figyelmeztet�s, hogy s�r�lt agyam �jabb dalba kezd? Mi m�s?

M�r megint p�nikba estem, de k�l�n�s m�don… t�volinak t�nik, ha nem hangzik t�lzott ostobas�gnak. Csaknem k�v�l�ll�k�nt figyelem m�svalaki arc�n a f�lelmet. Azon lep�d�m meg a legjobban, hogy ismer�snek t�nik ez az �rz�s…

Beletelik egy kis id�be, m�g r�j�v�k, honnan. Eszembe jutott, hogy egyszer falteniszez�s k�zben kificam�tottam a t�rdem. (Sosem kedveltem ezt a j�t�kot, de addig gyakoroltam, m�g �n lettem a legjobb. Rengeteg �zlet sz�letik egy teniszklubban.) A k�rh�zban a seb�szek helyrer�ntott�k a s�r�lt porcot, engem meg telepump�ltak Demerollal. M�g mindig eml�kszem r�. Tiszt�ban voltam vele, hogy egy �gyon fekszem, de m�gis, valahogy nem voltam ott. Ak�rmi is voltam �n – nem sz�m�tva azt a darab h�st, az emberi testet –, valahol a mennyezet k�zel�ben lebegtem, �s onnan n�ztem le magamra. Tudtam, hogy „�n” fekszem az �gyon, �s f�jdalmaim vannak, pokoli f�jdalmaim, de mintha csak m�svalaki f�jdalm�t figyeltem volna. Egy�tt�reztem az �gyon fekv� „magammal”, de igaz�b�l nem �reztem a f�jdalmat. H�t valahogy �gy vagyok most ezzel a p�nikkal, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy ez most nem fizikai, hanem szellemi szinten t�rt�nik.

A felh�- �s k�dfoszl�nyok m�g� rejt�z� telihold a Russian Hill �p�letei f�l� emelkedett. F�ny�ben l�thatom, hov� ker�ltem.

Hol kellene lennem. (Honnan j�tt ez a gondolat…?)

A Buchanan Streeten vagyok, p�r t�mbnyire a Marin�t�l. A h�zam el�tt. Juli ez�st Saabja az �t sz�l�n parkol. A gar�zsajt� z�rva van, �s tudom, hogy a z�ld V12-es Jaguarom bent van. Meleg f�nyek sz�remlenek ki az emeleti ablakokb�l – az �b�lre n�z� dolgoz�szob�mb�l �s Juli h�l�szob�j�b�l. A bej�rati ajt� felett ki�gett a l�mpa – Juli m�g mindig nem h�vott villanyszerel�t, hogy jav�tsa meg – de a k�zeli utcai l�mpa f�ny�ben l�thatom az �p�letet.

Lelakott, omladoz�. T�nyleg ennyire elhanyagoltuk volna? T�nyleg ennyire elfoglalt voltam, hogy eddig nem vettem �szre…? A d�szvakolat repedezett, hossz� t�r�svonalak h�l�zz�k be az �p�let oldalait, melyek mintha mohosak vagy pen�szesek lenn�nek. Olyan, mint a Nob Hilli �p�letek. Hideg borzongat meg, de ez�ttal a sz�vemben �rzem, nem a csontjaimban. Mi�rt l�tok minden�tt pusztul�st… m�g ott is, ahol tudom, hogy nem lenne szabad…?

A f�ny tomp�n csillan a s�rgar�z kopogtat�n, egy sasfejen. Egyike azoknak a kev�s t�rgyaknak, amiket Juli v�lasztott az otthonunkhoz. Eml�kszem, milyen kitart�an kellett k�zdenie, mire beleegyeztem, hogy felszereltethesse.

A sas mintha engem n�zne �res szemeivel. Vonz. Be akarok menni…

Persze, hogy be akarok menni. Itt lakom. M�r �r�k �ta ebben az istenverte v�rosban bolyongok. Valami nagyon nincs rendben velem. Persze, hogy be akarok menni…

De ez valahogy megr�m�t. �s nem tudom, mi�rt.

Megint �rzem a bennem lap�t� vesz�lyt.

El�rel�pek.

A fels� szint. Bent vagyok, an�lk�l, hogy tudn�m, hogyan. Nem eml�kszem, hogy kinyitottam volna az ajt�t. Hogyan is nyithattam volna? Nincs n�lam kulcs.

Tudom, hogy meleg van idebent. Juli �gyel r�, hogy meleg legyen, b�rmennyit is papoltam neki a sz�ml�k miatt. Nem �rzem a meleget, nem j�r �t. Mintha el lenn�k szigetelve… mintha csak az �rzelmi p�nc�lom a meleget is kirekeszten�, �gy, ahogy a f�jdalomt�l is mindig megv�dett.

Len�zek a dr�ga, burgundisz�n sz�nyegre. Sosem szerettem ezt az �rnyalatot, de ez volt a legdivatosabb sz�n, amikor a lakberendez�vel besz�ltem. A folyos�n jobbra van Juli szob�ja, amit a dolgoz�szob�j�v� alak�tott �t. Balra az �n dolgoz�szob�m van. Nyitva �ll az ajtaja, de innen nem l�tok be.

Jobbra akarok fordulni. Jobban akarom ezt, mint b�rmit a vil�gon – jobban, mint b�rmit, amit eddig valaha is v�gytam – v�gig akarok menni a folyos�n, Juli szob�j�hoz. Be akarok menni az ajtaj�n. L�tni akarom, ahogy feln�z legut�bbi munk�j�b�l – csipk�t ver, vagy mit is csin�l – l�tni akarom a mosoly�t. Bele akarok n�zni a szem�be – n�ha z�ldnek l�tszik, n�ha barn�nak, �s n�ha k�knek, a f�nyt�l f�gg – l�tni akarom benne a melegs�get. Azt szeretn�m, hogy odaj�jj�n hozz�m. Rettenetesen szeretn�m �lel� karjait �rezni, hallani akarom, ahogy csit�tgat, hogy nincs semmi baj…

De balra fordulok. Vonz a dolgoz�szob�m, m�g jobban vonz, mint a �res tekintet� sas. Van ott valami, amit l�tnom kell, amit tudnom kell. Hogy is mondta �dipusz? „Rettenetes tud�s partj�n �llok… s m�gis tudnom kell.” Valahogy �gy.

El�reny�jtom a karom, hogy kit�rjam az ajt�t, de egyszerre csak megtorpanok, tudv�n, hogy hi�baval� a mozdulat.

Azt l�tom, amit sejtettem, amit mindv�gig tudtam. Ott t�rdel Juli, tenyer�be temeti az arc�t, haja arany v�zes�sk�nt omlik a padl�ra. �s el�tte, a talajon…

A testem. Eltorzult arccal, k�kes ajkakkal. B�mul�, nyitott szemekkel, kit�gult pupill�kkal. Egyik f�lemb�l v�r sziv�rog.

Juli zokog. Egyed�l, k�z�ns�g n�lk�l, keservesen s�r. Csukladozva, remegve hullatja k�nnyeit. �s nincs ott senki, aki l�ssa, akire hatnia kellene. Egyed�l van.

A felismer�st�l t�rdre hullok.

K�t felismer�st�l, ahol a m�sodik sz�rny�bb az els�n�l. Szeretett engem. Juli szeretett engem. Mindv�gig szeretett engem – �s milyen sokat kellett t�rnie, csak hogy velem lehessen. A lelkem m�ly�n r�j�v�k, �n tudtam ezt. Mi m�s�rt igyekeztem volna annyira, hogy t�vol tartsam magamt�l, hogy ne engedjem olyan k�zel hozz�m, hogy b�nthasson?

Sz�ks�ge volt r�m…

�s nekem is r�. A magam m�dj�n nekem is sz�ks�gem volt r�, csak �ppen nem tudtam. �rzem azt az �ress�get a lelkemben, amit � t�lt�tt be. L�tom �t magam mellett, de most nagyobb szakad�k t�tong k�z�tt�nk, mint amit valaha is siker�lt volna �sszehoznom. T�bb� nem tartozik hozz�m, �s csak most j�v�k r�, mit vesztettem el. Amikor m�r t�l k�s� b�rmit is tenni. Amikor m�r t�l k�s� megmondani neki, hogy � kellett nekem – nem egy �jabb szerz�d�s, �jabb kocsi, vagy �jabb milli�. Amikor m�r t�l k�s� fel� ny�jtani a karom.

Csak most, hogy v�get �rt az �letem, csak most j�v�k r�, milyen �res voltam… �s csak most tudom, hogyan t�lthettem volna fel a bennem t�tong� �ress�get, ami �r�kt�l fogva sikoltott bennem.

Visszat�rt a szakad�k �s a t�tong� m�lys�g. A val�s�g megroppan k�r�l�ttem. �ress�g t�tong bennem, az �nem legbelsej�ben; �ress�g, teli sz�mtalan elk�rhozott l�lek sikoly�val, motyog�s�val. A peremen �tzuhanva m�g l�tom Juli haj�nak aranyl� villan�s�t.

V�GE