Forrás:

http://ateizmus.freeweb.hu/ellent.html / vagy http://hu.wikipedia.org/wiki/Bibliai_ellentmond%C3%A1sok

Szabad-e ölni?

2 Móz. 20,13 „Ne ölj.”

3 Móz. 24,17 „Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.”

ezzel szemben

2 Móz. 32,27 „Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, ... és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.”

1 Sám. 6,19 „... És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással [az eredeti szöveg szerint: mészárlással] sújtotta vala a népet.”

1 Sám. 15,2-3.7-8 „Így szól a Seregek Ura [az Úr]: ... Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. ... Saul pedig megveré Amáleket ... a népet pedig mind kardélre hányatá.”

4 Móz. 15,36 „Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”

Hós. 14,1 „Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.”

Zsolt. 137,9 „Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!”

Szabad-e hazudni?

2 Móz. 20,16 „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”

Péld. 12,21 „Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek”

ezzel szemben

1 Kir. 22,23 „Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.”

2 Thess. 2,11 „És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak” Továbbá: vesd össze Józs. 2,4-6-ot Jak. 2,25-tel.

Szabad-e lopni?

2 Móz. 20,15 „Ne lopj.”

3 Móz. 19,13 „A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold.”

ezzel szemben

2Mózes3,22 „... s így foszszátok ki égyiptomot.”

2Mózes12,35-36 „...és kifoszták az égyiptombélieket.”

Lukács19,29-34 „[Jézus] elkülde kettőt az ő tanítványai közül, Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba ... találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van rá. ... És amikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van rá.”

Csinálhatunk-e faragott képeket?

2 Móz. 20,4 „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.”

3 Móz. 26,1 „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok”

5 Móz. 27,15 „Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál”

ezzel szemben

2 Móz. 25,18 [Az Úr mondja:] „Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat”

1 Kir. 7,15-16.23-25 „És formála két réz oszlopot ... két gömböt érczből öntve ... és csinála egy öntött tengert ... tizenkét ökrön állott [s így tovább]”

Üdvözülünk-e a jó cselekedetek által?

Eféz. 2,8-9 „Mert kegyelemből tartattatok meg ... Nem cselekedetekből”

Róm. 3,20.28 „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte”

Gal. 2,16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által”

ezzel szemben

Jak. 2,24 „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből”

Mát. 19,16-21 „És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? ő [Jézus] pedig monda néki: ... tartsd meg a parancsolatokat ... Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben”

Meggondolja-e magát Isten?

Mal. 3,6 „Mert én, az Úr, meg nem változom”

4 Móz. 23,19 „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”

Ezék. 24,14 „Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök”

Jak. 1,17 „a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

ezzel szemben

2 Móz. 32,14 „És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.”

1 Móz. 6,6.7 „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, ... És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; ... mert bánom hogy azokat teremtettem.”

Jón. 3,10 „... és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”

Jó-e Isten, vagy gonosz?

Zsolt. 145,9 „Jó az Úr mindenki iránt”

5 Móz. 32,4 „Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”

ezzel szemben

Ésa. 45,7 „békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!”

Sir. 3,38 „A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.” [Az eredetiben itt kérdőjel áll, költői kérdés.]

Jer. 18,11 „Ezt mondja az Úr: ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek!”

Ezék. 20,25-26 „És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek. S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

Békeszerető-e Isten?

Róm. 15,33 „A békességnek Istene”

Ésa. 2,4 „és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”

ezzel szemben

2 Móz. 15,3 „Vitéz harczos az Úr”

Jóel 3,9-10 [Az Úr mondja:] „készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!”

Megbízható volt-e Jézus?

Ján. 8,14 „Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz”

ezzel szemben

Ján. 5,31 „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.”

Becsmérelhetjük-e az embereket?

Mát. 5,22 [Jézus mondja:] „a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”

ezzel szemben

Mát. 23,17 [Jézus mondja:] „[Ti] Bolondok és vakok”

Zsolt. 14,1 „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

Látta-e valaki Istent?

Ján. 1,18 „Az Istent soha senki nem látta”

2 Móz. 33,20 „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.”

Ján. 6,46 „Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van [Jézus], az látta az Atyát”

1 Ján. 4,12 „Az Istent soha senki nem látta”

ezzel szemben

1 Móz. 32,30 „mert látám az Istent színről színre”

2 Móz. 33,11 „Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával”

Ésa. 6,1 „A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot”

Jób 42,5 „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.”

Hány Isten van?

5 Móz. 6,4 „az Úr, a mi Istenünk, egy úr!”

ezzel szemben

1 Móz. 1,26 „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre”

1 Móz. 3,22 „És monda az Úr Isten: ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.”

1 Ján. 5,7 „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.”

Milyen idős volt trónra lépésekor Akházia?

2 Kir. 8,26 „Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett”

ezzel szemben

2 Krón. 22,2 „Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett”

Világosságban él-e Isten?

1 Tim. 6,15-16 „...a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik”

Jak. 1,17 „...a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”

Ján. 12,35 „Monda azért nékik Jézus: ... és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.”

Jób 18,18 „[aki gonosz,] A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.”

Dán. 2,22 „Ő [Isten] ... tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!” Lásd még Zsolt. 143,3; 2 Kor. 6,14; Zsid. 12,18-22.

ezzel szemben

1 Kir. 8,12 „Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.”

2 Sám. 22,12 „[Isten] Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű felhőket.”

Zsolt. 18,12 „[Isten] A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.”

Zsolt. 97,1-2 „Az Úr uralkodik, örüljön a föld ... Felhő és homályosság van körülte”

Elfogadja-e Isten az emberáldozatot?

5 Móz. 12,31 „Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek.”

ezzel szemben

1 Móz. 22,2 „És monda [Isten]: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.”

2 Móz. 22,29 „Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.”

Bir. 11,30-39 „És fogadást tőn Jefte az úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen ... és kezébe adá néki azokat az Úr. ... Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: imé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ... És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett”

2 Sám. 21,8-14 „De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát ... Mikálnak öt fiát ... És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. ... És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.”

Zsid. 10,10-12 „A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által ... Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára”

1 Kor. 5,7 „...mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”