Természetgyógyász, füvesasszony, borbély, piócásember, javasasszony, kuruzsló, boszorkány. Minden korban megtalálhatók, más-más elnevezéssel. Közös bennük. hogy ismerik a természetes gyógymódokat, s tudásukkal jól-rosszul igyekeznek embertársaikon segíteni.

Elődeink különféle gyógynövényekkel orvosolták testi-lelki bajaikat. Sok embernek jelentett megélhetési forrást a gyógynövények gyűjtése, árusítása. Bozsér Gergelyné  született Csapó Kata azonban   az életével fizetett ezért a tevékenységéért.

A régi  jegyzőkönyvek nem tesznek említést majsai boszorkányperről, Nagy Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez című könyvében azonban egy érdekes boszorkánypert említ, melynek majsai vonatkozása is van, a koronatanú Tóth Gyurka személyében.
A per 1751-ben indul Kiskunhalason és a következő évben megszületik az ítélet.
Nagy Szeder István leírása szerint az említett Bozsér Gergelyné szül. Csapó Kata arról volt híres a halasi határban, hogy mindenféle betegséget a legnagyobb könnyedséggel tudott gyógyítani. Ha valakire azonban megharagudott, arra a legválogatottabb nyavalyákat bocsátotta.

Részletek a per jegyzőkönyvéből:
„Kis Jánosné, Darányi Katalint is megrontotta Bozsérné. Ez a menyecske éppen gyerekágyat feküdt, amikor a rontás érte, s keze-lába összezsugorodott. Elhívatták tehát hozzá Bozsérnét, aki a következő  „praescriptiot“ adta. „Malomból való fecskefészket, füstös nádfarkat, fokhagyma koszorúban elsőbben párollya, annak utánna pedig három kilenc s.v. sertvések ganajjával párollya megromlott tagjait.“
Ez az orvosság azonban mit sem használt, mire Csapó Kata ismét elment, megkente a beteg testrészt valami kenőccsel s az asszony hamarosan meggyógyult.“

Tóth Gyurka az alábbi vallomást tette: „...tavali esztendőben bizonyos éjszakán Kőkút nevű pusztán sertvésekkel hálván, hozzám jött ezen aszszony más két asszonnyal, ilyen kérdést tettek: - Aluszol-e? Kire én feleletem: -Nem aluszom. Arra Bozsérné azt mondta: - No gyere velünk.... Én magamat nekiek nem engedvén, erővel fölfogtak és elvittek Balota nevű pusztára, legottan egy kútba belemártottak háromszor és kihúzván o­nnét engemet egy darabon elvittek..... alig tudtam estvefelé azon helyre, ahol lefeküdtem vala estve, jössz a jönni... Mindenem vizes volt. Mindjár aznap bádjadozni kezdettem és hátam is harmadnap múlva csomózni kezdett... Gazdám és gazdaszszonyom elcsudálkoztak elnyomorodott voltomon. Mintegy Karácsonyig lábaimon jártam, annak utána új esztendő után való hétfőig lábaimról leesvén, ez mai napig is csúszó mászó vagyok.“

Tóth Gyurka vallomása perdöntőnek bizonyult. A bíróság a vádlottat bűnösnek találta, s kegyetlen ítéletet hozott.

„...minthogy Csapó Katalin mint jó Istenünknek, mint hazánknak törvényét megvetette és ördögökkel s boszorkányokkal cimborálni és szövetkezni bátorkodott......a tanuk és tulajdon maga  valláibbul a megírt gonosz cselekedetei kinyilatkoznak, kire való nézve említett fiscalis kivánnya, hogy másoknak irtóztató példáira és maga  érdemlett büntetésének elvételére több ördögi és bűbájos tetteinek kinyilatkoztatására hóhér által megkinoztassék, - annak utánna elevenen megégettessék, következőképpen testének hamva vagy vízben, vagy levegő égben vettessék.“

„ l./- a kínzóeszközök felmutatása alkalmával:  Minden személy megrontását tagadja.
2./- Ujjának csavarral való szorításánál is mindent tagad.
3./ - Spanyolcsizma alkalmazásakor hasonlóan mindent tagad.
4./ - A vízbemerítéskor, fürösztésnél: Boszorkányságát nem vallja be, ilyen érzelemben és bűbájosságát tagadja, és azt vallja, hogy a segédkező hajdú személyében őt a börtönben megnyomták.
5./- A hátára alkalmazott kénköves égetésre: Épp úgy tagadja bűbájos voltát és boszorkányos cselekedeteit.“

Az ártatlanságát végig hangoztató asszonyt máglyán elégették. Állítólag ez volt hazánkban az utolsó boszorkányper, mely halálos ítélettel végződött.
(forrás: Nagy Szeder Ístván: Adatok Kiskuhalas  város történetéhez, Csábrády János: Kiskunmajsa története)
Darányi - Rácz

/www.kunmajsa.hu/