Az 1480-as évek táján kezdtek megjelenni az első újságszerű kiadványok, röplapok,

melyek aktuális eseményekről tudósítottak, olyanokról, melyek sokakat érdekelhettek, főképp

a török háborúkról, majd a 90-es évektől az új világ felfedezéséről is. Vásárok alkalmával

nagyon kelendőek voltak a hátborzongató történetek is, példányaik gyorsan vevőkre találtak, s

éppen ezért a különböző nyomdák újra és újra kiadták őket.

Az 1485-től a 16. század közepéig Németországban számos kiadásban jelent meg

Drakula (Vlad Ţepeş ) havasalföldi vajda kegyetlenkedéseinek története, mely az akkori

közvéleményben Európa-szerte nagy feltűnést keltett. Eddigi ismereteink szerint a legkorábbi

fennmaradt kiadása az itt bemutatott kicsiny füzet, melynek nyomdászát betűtípusai alapján

lehetett meghatározni: Bartholomaeus Gothan nyomtatta Lübeckben 1485 táján. E kiadásnak

a világon ismert egyetlen példánya a könyvtáralapító Széchényi Ferenc gyűjteményével került

a nemzeti könyvtárba.1 A mindössze 6 levélből álló mű középalnémet dialektusban meséli el a

“karóbahúzó” gróf erdélyi és havasalföldi rémtetteit az 1456–1462 közötti évekből.

A történetnek nem ez a nyomtatvány a legkorábbi ismert változata, a heidelbergi

egyetemi könyvtár egykorú kéziratban őrzi Michael Beheim verses munkáját Drakuláról.2

Beheim német vándordalnok volt, 1456-tól egy ideig Cillei Ulrik, majd V. László magyar és

cseh király szolgálatában állt egészen annak haláláig (1457. november), s 1462-ben érkezett

Bécsújhelybe III. Frigyes császár udvarába.3 Beheim a forrását is megemlíti, mindezeket egy

Jakab nevű ferences szerzetestől hallotta, aki éppen a vajda elől menekült a bécsújhelyi

kolostorba. Bleyer Jakab forráskutatása szerint valószínűsíthető, hogy a barát elbeszélését ott

jegyezhették le, majd egy-egy másolata eljutott a lambachi és a st.-galleni kolostorokba is,

hiszen ott is őrzik egy-egy 15. század végi kéziratát. 4 Ezeknek szövege tartalmilag egyezik a

nyomtatott újságlapéval, csupán a nyelvük tér el, más-más nyelvjárásban íródtak. Az elmúlt

évtizedekben újabb két német nyelvű kézirata került elő, az egyik Colmarban, a másik

Londonban, mindkettőjüket a 15. század utolsó negyedére datálják.5 Beheim Heidelbergben

őrzött szövege viszont részletesebb, nem csupán a rémtetteket írja le, mint a másik két kézirat,

hanem későbbi, éppen aktuális eseményekkel is kiegészül: megemlíti, hogy Mátyás király

1462-ben elfogatta Drakulát. Ez éppen akkor történt, amikor Beheim Bécsújhelybe érkezett, s

valószínű, hogy az eset beszédtéma lehetett a városban. A kutatás viszont azt is lehetségesnek

tartja, hogy már Beheim kéziratának lejegyzése előtt is létezhetett valamilyen kézirásos

híradás, amelyet a német mesterdalnok és a többi nyomtatott változat is forrásul használt.6 A

kéziratoknak egymáshoz, ill. a nyomtatott változatokhoz való viszonyával sokan foglalkoztak

az elmúlt évtizedekben és napjainkban is, de a nézetek meglehetősen különbözőek.7

Drakula valóságos személyiségét, tetteit a történetírók eltérően ítélik meg. Vannak

olyan - főleg a román kutatók - akik a török elleni bátor harcait emelik ki, és teljes egészében

rágalomnak minősítik a rémtettekről szóló leírást, vagy elismerik ugyan, hogy sok

kegyetlenséget hajtott végre, de a rémtetteit leíró munkák létrejöttében nagy szerepet

tulajdonítanak az erdélyi szászok és Mátyás király propagandisztikus tevékenységének is.8

A felmerülõ kérdések minden kétséget kizáró megválaszolására nem vállalkozhatunk,

csupán röviden vázoljuk a vajda életének legfontosabb mozzanatait és a lübecki

õsnyomtatvány jelentőségét.

A Vlad Ţepeş 1429 és 1437 között születhetett. Apja, a nagy valószínűséggel magyar

anyától származó Vlad Dracul, Zsigmond király udvarában nevelkedett és vált lovaggá, majd

1431-ben Nürnbergben megkapta Zsigmondtól a havasalföldi vajda méltóságát és a Sárkányrendet.

1456-ban havasalföldi vajda. Ekkor kezdődtek a forrásokban leírt kegyetlenkedései főképp az

erdélyi szászok körében és a Havasalföldön, ahol - mint korábban is - állandóak voltak a

török támadások és a belső hatalmi villongások. Emberek tízezreit húzatta karóba, s válogatott

kínzásokkal végeztetett ki csaknem egész településeket, és keserű véget értek még II.

Mohamed szultán követei is. Elekes Lajos így értékeli Drakula személyiségét: “Az egyetlen

uralkodó, akinek sikerült a züllést ideig-óráig megállítani, Ţepeş volt, a Hunyadi-ház

személyes híve. A belső rendet legendássá vált kegyetlenségével szilárdította meg. Mint

Chalkokondylas írja, mindazokat, akiket megbízhatatlannak vélt, háznépestül kivégeztette, s

így “rövid idő alatt óriási változást hozott létre Dácia dolgaiban.” Fékezhetetlen

hatalomvágy élt benne s ez olykor igen nyersen nyilvánult meg tetteiben.”10 Fejedelmi széke

az állandó trónkövetelők miatt továbbra sem volt biztonságban.

Az itt közreadott lübecki nyomtatvány, amint elején olvasható, az 1456-tól elkövetett

rémtetteit sorolja fel. Ezeket főleg Brassó környékén és a Havasalföldön követte el egészen

1462-ig, amikor Mátyás király elfogatta, s hosszú ideig Budán raboskodott. Az elfogatás utáni

időszakról az újságlap utolsó sorai tudósítanak: itt arról olvashatunk, hogy a vajda

megkeresztelkedett, bűnbánatot tartott, majd Mátyás visszahelyezte őt trónjára, s jó

keresztény uralkodó lett. Bonfini is említi röviden a sorsát, leírja, hogy Mátyás király a vajda

segítségére indult, részint azért, hogy kiszabadítsa a török kezéből, részint pedig, mert hozzá

akarta adni feleségül egyik nőrokonát, akinek nevét Bonfini nem említi, de Mátyás

unokatestvéréről lehet szó, talán a Szilágyi család egyik nőtagjáról. Bonfini elmondja, hogy

számára ismeretlen ok miatt az Erdélybe menekült vajdát Mátyás elfogatta, s Budán

fogságban tartotta. Drakula jelleméről megállapítja, hogy hallatlanul kegyetlen és

igazságosztó volt. Kemény fegyelmet tartott a barbár vidéken, úgy hogy az erdő közepén is

bárki biztonságban lehetett javaival. Mátyás végül visszahelyezte méltóságába, de a török

elleni háborúban megölték és fejét elküldték II. Mohammed szultánnak.11 Bonfini röviden

említi néhány kegyetlen tettét is. A fogság lehetséges okán is vitatkoznak a történészek.

Közvetlen okként egy titokban írt levelet említenek, melyet Drakula a szultánnak szánt, s

benne korábbi ellenségeskedését megbánva szövetséget ajánlott a magyar király ellen. A levél

másolatát Mátyás elküldte a pápai udvarnak. II. Pius pápa a levél latin fordítását lejegyezte

történeti munkájában, hozzáfűzve, hogy eredetileg “bolgár nyelven” írták. A levél

hitelességének megítélésében különböző a román történészek véleménye. Korábban többen

valósnak tekintették, s a vajda elmeháborodottságával indokolták, mások hamisítványnak

tartják, s Mátyás környezetében keresik az értelmi szerzőt, harmadik vélemény szerint pedig a

Ţepeş-sel meglehetősen ellenséges viszonyban levő szászoktól ered.12 Történelmi hátteréről

még annyit el kell mondanunk, hogy elfogatásakor, 1461-62 telén, Vlad Ţepeş kemény

harcokat vívott a törökkel, szorongatottságát fokozta az, hogy 1462-ben a fivére, Radu cel

Frumos (a Szép Radu) a bojárokkal és török segédlettel ellene támadt. A vajda kisebbségben

maradva Erdély felé menekült. Mátyás ekkor (1462. novemberében) már Brassóban

tartózkodott. Drakulát Jan Giskra fogta el s vitte a királyhoz a szász városba, ahonnan azután

decemberben a királlyal együtt Budára mentek. 13 Hatalmi harc, politikai megfontolások

játszhattak szerepet tehát elfogatásában, s mivel rokoni szálak is fűzték Mátyás családjához,

fogságát talán inkább házi őrizetnek kell elképzelnünk. Őrizetének pontos helyszíne

ugyancsak vita tárgya. Beheim kéziratos változatában az utolsó előtti, 1069. sorban Iersiu (?)

szerepel, de a költemény négy utolsó verse egy másik, áthúzott változatban is olvasható

ugyanott, s ebben Wisürd a fogság helye.14 Ezt egyesek Visegráddal azonosítják, másik

forrásként egy ugyancsak Drakuláról szóló régi szláv (orosz) nyelvű históriára hivatkoznak,

melyet több szakértő szerint Fedor Kuricin írt, aki az 1480-as évek közepén III. Iván cár

diplomatájaként Budán tartózkodott, s művében állítólag Visegrádra utaló megjegyzés is

olvasható. De ez szó köznévként is értelmezhető, mint magaslaton levő erődítés, s ennek

értelmében a román szlavista, P. P. Panaitescu Vác városát valószínűbbnek tartja. 15

Véleményünk szerint akkor maradunk leginkább az igazságnál, ha Bonfini leírását fogadjuk el,

amelyben Buda szerepel, ami nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a király kíséretében akár

Visegrádra is ellátogathatott rövidebb időre. De ez már nem a tények, hanem a feltételezések

világa.

Ez a lübecki ősnyomtatvány, mint fent említettük, a történetet a vajda hazájába való

visszatérésével zárja és azzal, hogy utána jó kereszténnyé vált, sok jót tett, halálát viszont nem

említi.

Vlad Ţepeş korábbi kegyetlenkedéseinek híre bejárta egész Európát, képeket is

készítettek róla. A nyomtatványunkat díszítő, Drakulát ábrázoló metszet a 15. századi

fametszés művészetének egyik szép darabja. Arról is van korabeli tudósítás, hogy Drakula

elfogásakor, 1462-ben, Európa-szerte árulták a vásárokon fametszetes képmását. Lehetséges,

hogy a lübecki fametsző e kiadványhoz az 1462-évi híradásban említett egyleveles nyomtatott

portrét használta mintául. Majdnem pontos másolta a lübeckinek az 1488. évi nürnbergi

nyomdász, Peter Wagner Drakula tudósítása, de az is lehetséges, hogy mindkét nyomtatvány

illusztrációja egyazon minta alapján készült.16

A Drakula vajda rémtetteiről szóló tudósításnak jelenleg a 16. század közepéig

tizenhárom különböző nyomtatott kiadását ismerjük. Ezek közül a legkorábbi az itt közreadott

lübecki nyomtatású. Ennek kiadási évét a nyomdász alapján tudjuk meghatározni.

Bartholomaeus Gothan 1484. szeptemberében Magdeburgból érkezve telepedett le Lübeckben,

majd a stockholmi püspök meghívására Svédországba ment, egy ottani okirat 1486-ban már

Stockholmban említi. Tehát csak ez előtt, vagyis 1485-ben nyomtathatta ezt a művecskét.

Később ugyan visszatért Lübeckbe, de csak svéd megrendelésre dolgozott, majd III. Iván

moszkvai nagyherceg meghívására Oroszországba ment, s lehetséges, hogy onnan már nem is

tért vissza. Az 1496-os lübecki adónyilvántartásban már csak az özvegye szerepel.17

A Drakuláról szóló szakirodalom ellentmondásos. A rendelkezésre álló források

értékelését, hitelességük megállapítását az egyes korok politikai nézetei, céljai is

befolyásolták, éppen ezért történészek közti vita eldöntése nem lehet feladatunk.

Drakula nagy nyilvánosságot kapott kegyetlen tettei a későbbi korokra is hatottak. A

jelenlegi közvéleményben ismert vámpír vonásokat Bram Stoker 19. század végi angol nyelvű

regénye (Dracula) kapcsolta leginkább hozzá, majd az ennek alapján készült film.