Az Antikrisztus árnyék, ellentét, Krisztus bizonyossága. Az Antikrisztus már az Apostolok idején megteremtette önmagát az Egyházban. Szent Pál mondta: - "A misztériumok romlottsága már munkálkodik; csak Ő, aki most hagyja, fogja hagyni, addig amíg félre nem állítjátok az útból. És akkor a Gonosz szem elétárul..."

Az Antikrisztus az, amely elválasztja az embereket egymástól; ahelyett, hogy egyesítené őket, ez a vitatkozás szelleme; a teológusok és szektások konoksága, az igazság egyesek által történő kisajátításának istentelen vágya, hogy másokat kirekesszenek belőle; vagy hogy erővel kényszerítsük az egész világot megítélésünk szűk igája alá.

Antikrisztus az a pap, aki átkot szór áldás helyett, eltávolít, ahelyett, hogy vonzást gyakorolna, aki botrány okoz tanítás és aki elítél védelmezés helyett.

Ez a gyűlöletes fanatizmus, amely ellenzi a jóakaratot. Ez a halál, a szomorúság és a rútság imádata.

Krisztus igaz papja él, szenved, szeret és harcol az igazságért. Nem vitatkozik, nem ró meg; bűnbocsánatot, értelmet és szeretetet sugároz szét.

Az igaz kereszténység idegen a szektáns lélek számára, ő minden - minden embernek, végignéz mindenkin, mint apa közös gyermekein, aki megvédelmezi szándékozik mindannyiukat. Az egész vallásos kultusz érte van, mint a szeretet és szellemiség érzése; meghagyja Istennek az igazság titkai, és csak a könyörületességet érti. Végignéz a bűnösökön, mint betegeken, akiknek sajnálatra és gyógyításra van szükségük; a világ, a maga hibáival és bűneivel érte létezik mint isteni kórház és abban kíván szolgálni.

Nem gondolja, hogy jobb lenne bárki másnál; csak azt mondja: "Hosszú ideje jó egészségben élek, hadd szolgáljak másokat; és maikor meg kell halnom, talán lesz más, aki átveszi a helyemet és szolgálatomat."