A HEGYI BOSZORK�NY �S A S�RK�NYKIR�LY

�lt egyszer r�ges-r�gen egy vit�z ember. Kinn s�t�lgatott egy napon a tenger partj�n, h�t l�tja �m, hogy h�t fi� �ll ott, �s hevesen vitatkoznak valamin. K�rben �lltak egy nagy tekn�sb�ka k�r�l, miatta veszekedtek. �ppen le akart�k sz�rni szeg�ny �llatot egy nagy k�ssel, �s �gy besz�ltek:
- Heten fogtuk, h�t darabra kell v�gnunk!
A szeg�ny tekn�sb�ka szomor�an pislogott, �gyhogy megesett rajta a vit�z sz�ve. Odasz�lt a fi�knak, nem adn�k-e el neki azt a tekn�st. Azok beleegyeztek. Erre a vit�z mindegyiknek egy jangot* nyomott a mark�ba. Mikor azt�n megkapta a tekn�st, fogta, sz�pen kioldotta a k�tel�t, �s visszaeresztette a tengerbe. Miel�tt a tekn�sb�ka lebukott volna a v�z al�, a vit�zre n�zett nagy h�l�lkodva, �s �gy sz�lt:
- Nagyon k�sz�n�m j�tettedet! �n a tenger m�ly�nek ura, a s�rk�nykir�ly vagyok. Felj�ttem ma v�z alatti palot�mb�l, hogy sz�tn�zzek egy kiss� az emberek vil�g�ban, de ezek az elvetem�lt k�lyk�k foglyul ejtettek. Ha veszedelembe ker�lsz valaha, gyere ki ide a tengerpartra, ki�ltsd a nevemet, �s �n mindent megteszek seg�ts�gedre.
T�rt�nt egyszer, hogy a vit�znek hosszabb �tra kellett indulnia. Egy �jjel, amikor m�r m�lyen benn j�rt a hegyek k�z�tt, elt�vesztette az utat. Ahogy ott az �sv�nyt keresg�lte, egyszer csak megpillantott maga el�tt egy mag�nyos h�zik�t. Bekopogtatott. A z�rget�sre egy �regasszony j�tt ki, akit�l a vit�z nyomban azt tudakolta, nem hajthatn�-e nyugov�ra a fej�t a h�z�ban. Az any�ka beleegyezett, s�t m�g valami vacsor�t is kotyvasztott neki. Vacsora k�zben �gy sz�lt a vit�z:
- Azt mondj�k, a hegyen �t itt egy �t visz?
Az any�ka �gy v�laszolt:
- Igaz, vezet itt egy �t, de nehogy arrafel� indulj, keservesen megb�nn�d! Egy v�n boszork�ny lakik a hegy cs�cs�n, r�ka az, ember alakban, �s m�r vagy ezer�ves. Valaha �n voltam e hegy istenn�je, de bet�rt ide ez a boszork�ny, �s legy�z�tt engem var�zserej�vel. Most � bitorolja hatalmamat. Nem �szn�d meg �p b�rrel, ha az od�ja fel� k�zeledn�l!
�m a vit�z csak legyintett e besz�d hallat�ra:
- A katonaember nemigen �d az ilyen babon�s mendemond�ra! - jegyezte meg.
M�snap reggel azt�n tov�bb�llt a vit�z, �s ment, �ppen azon az �ton, amelyt�l �vt�k. Amikor m�r csaknem el�rte a hegy cs�cs�t, h�t l�tja �m, hogy pomp�s ruh�ban csodasz�p le�ny j�n fel�. �gy l�tta, nem is j�r az a le�ny, csak suhan a f�ld f�l�tt. Amikor a vit�z k�zel�be �rt, �gy sz�l�totta meg, kedves mosollyal az arc�n:
- �n vagyok e hegy istenn�je. A hegytet�n a h�zam, gyere velem, �s pihend ki magad egy kiss� n�lam!
A vit�z elfogadta a megh�v�st; gy�t�rte a k�v�ncsis�g, ugyan ki lehet ez a ragyog� sz�p le�ny. Azt gyan�totta, alighanem ez lesz az a boszork�ny, akit�l az any�ka �vta. Finom �teleket �s borokat szolg�lt fel neki a le�ny, majd �t akarta �lelni.
- Nagyon mag�nyosan �s elhagyatottan �lek �n itt - magyar�zta a vit�znek. - Maradj itt velem, �s �lj�nk egy�tt boldogan!
A vit�z ell�kte mag�t�l, �s �gy felelt neki b�tor, hat�rozott hangon:
- Nem hely�nval�, ha az asszony k�zeledik a f�rfihoz. Udvariatlan, s�t illetlen a viselked�sed!
A le�ny igen meg�t�d�tt e v�ratlan besz�dre:
- L�tom - ki�ltotta -, nem szeretsz engem! Megb�nod m�g ridegs�gedet, mert tudd meg, hogy b�rmely pillanatban meg�lhetlek! Egy menekv�s van sz�modra: ha szeret�m leszel! Megmutatom neked var�zser�met, �s akkor majd m�sk�ppen besz�lsz velem!
Ekkor n�h�ny jelet �rt fel, hagy hirtelen, egy kis pap�rlapra, majd a leveg�be dobta. Hirtelen els�t�tedett a vil�g, sz�mtalan l�ngpallos jelent meg az �gen, �s fenyeget�en k�zeledtek a vit�z fel�. A vit�z a l�tottak hat�s�ra k�ny�rg�re fogta a dolgot, �s k�rte a le�nyt, eressze el egy h�tre: azalatt meggondolja, mit v�laszoljon aj�nlat�ra. Az asszony beleegyezett, elengedte egy h�tre.
A vit�z nyomban a tengerpartra sietett, ugyanoda, ahol annak idej�n szabadon engedte a tekn�sb�k�t. A v�z sz�l�re �llt, �s a s�rk�nykir�lyt sz�l�totta fennhangon. Azonnal egy titokzatos fi�cska l�pett el� a v�zb�l, �s �dv�z�lte. Majd megfordult, var�zsig�t mormogott, mire a v�z sz�tny�lt, �s egy sz�les �t vezetett kereszt�l rajta. Megindultak. El�l a fi�cska, ut�na a vit�z, egyenest a s�rk�nykir�ly sz�ne el�. Ott azut�n a s�rk�nykir�ly egykori megment�je elpanaszolta, milyen veszedelem fenyegeti. A s�rk�nykir�ly m�ris k�sz volt, hogy seg�ts�g�re siessen, �s elk�ldte vele h�rom b�tyj�t, hogy �lj�k meg a hegyi boszork�nyt. A vit�z megragadta a h�rom s�rk�ny fark�t, �s �gy rep�ltek vissza a hegyre. Az eg�sz �t alig tartott tov�bb egy pillanatn�l. �gy l�tszott, hogy a s�rk�nyok csak suhannak a f�ld felett, an�lk�l, hogy l�bukkal m�g csak meg is �rinten�k.
A hegyen a h�rom s�rk�nytestv�r sz�rny� fekete vihart t�masztott, hogy lerombolja a boszork�ny hajl�k�t. A boszork�ny azonban csak nevetett er�lk�d�s�k�n.
- Te a s�rk�nykir�lyhoz futott�l seg�ts�g�rt? - vihogott. - Az � var�zsereje nem gy�zheti le az eny�met! Figyelj csak ide!
Ezzel fel�rt n�h�ny var�zsig�t egy pap�rlapra, feldobta a leveg�be. Abban a pillanatban h�rom t�zoszlop csapott ki bel�le, �s mind a h�rom s�rk�nyt a f�ldre d�nt�tte. Kett�repedt testtel ott pusztultak el egyt�l egyig. Ezut�n az �g ism�t kivil�gosodott, �s a sz�l is elcsendesedett.
A boszork�ny ekkor k�zen fogta a vit�zt, �s �gy sz�lt hozz�:
- L�tod most m�r, nem �llhatsz ellen k�v�ns�gomnak! Gyere h�t, maradj velem! �lj�nk itt egy�tt!
�m a vit�z elr�ntotta kez�t, �s most egy h�nap gondolkod�si id�t k�rt. A boszork�ny kelletlen�l beleegyezett:
- Ha ism�t megpr�b�lsz legy�zni engem, �s �n gy�zlek le, harmadszor m�r nem adok neked halad�kot!
A vit�z m�g egyszer visszat�rt a s�rk�nykir�ly palot�j�ba, �s elbesz�lte neki a t�rt�nteket. A kir�ly szomor�an s�hajtott, �s �gy felelt:
- A boszork�ny t�l er�s ellenf�l sz�momra, nem tudom legy�zni. Csak egyetlen lehet�s�g�nk van: el kell menn�nk az �gi Kir�lyhoz, �s �t kell megk�rn�nk, hogy b�ntesse meg a boszork�nyt!
A s�rk�nykir�ly akkor a vit�zzel egy�tt csakugyan elment az �gi Kir�lyhoz. Nagy al�zatosan seg�ts�g�rt folyamodtak hozz� a boszork�ny ellen. A kir�ly meghallgatta k�r�s�ket, �s t�st�nt h�rom harcost k�ld�tt le az �gb�l.
Amikor az �gi harcosok meg�rkeztek a boszork�nyhegyre, d�h�ng� sz�lvihart �s zuhog� es�t t�masztottak. A boszork�ny el�j�tt, �s var�zsig�vel tele�rt pap�rj�t ism�t a leveg�be dobta, �m ez�ttal az er�tlen�l hullott vissza a f�ldre. Vill�m cik�zott az �gen, f�lsiket�t� robajjal csapott a h�zba. Azon a helyen pedig, ahol az im�nt m�g a boszork�ny �llott, mind�ssze egy d�gl�tt r�ka hevert a f�ld�n.
A vit�z megk�sz�nte sz�pen az �gi harcosok seg�ts�g�t. A kedves �regasszony pedig, akivel el�sz�r tal�lkozott, visszanyerte hatalm�t, �s �jb�l a hegy istenn�je lett.